Prológus

St. A. Kórház, Külföld.

Hogy kicsoda Seon Ho vagy Lee Min? Még az érintett személy sem tudja rá a választ. Annyiszor akart Lee Min-ként élni, de végül Seon Ho bőrébe bújt. Hiányzott neki a régi élete, mielőtt még elszakították volna bátyjától, mikor még éltek a szülei és boldogan társasoztak a szőnyegen. Mielőtt még visszafordíthatatlan bűnöket követett volna el a nagybátyja hatására. Hiszen tudjátok, mennyire is könnyen befolyásolható lehet egy kisgyerek, ha rosszul nő fel.

Seon Ho görcsösen markolta a kórházi pizsamát, térdét felhúzva görnyedt rá egész testével. A fehér lepedő összecsavarodottan pihent a derekán, a lábánál egy szintén fehér boríték hevert, tovább harmonizálva az üres szobával. A fiú, rá se mert nézni a borítékra, amit a bátyja küldött, még nem volt kész arra, hogy szembe nézzen a döntéssel, ami a levélben áll.

Az egykor kiegyensúlyozottnak tűnő ügyvéd, most ápolatlan külsővel feküdt, mellkasi szúrt sebbel egy idegen ország kórházában. Döntésképtelennek érezte magát, hogyan élhetne bárkiként, ha egyszerűen nem tudja mi is az értelme az egésznek? Miért nem halt meg azon az éjszakán? Túl könnyű lett volna? Még bűnhődnie kell a tetteiért? Vagy valamit tartogat még számára az élet? Ezekre a kérdésekre akarta a választ, mielőtt még ő is választ adott volna, de be kellett látnia, hogy ez a kórházi szobában nem fog teljesülni. Két választása volt, tovább él a gyilkos Seon Ho bőrében, vagy felvállalja igazi nevét és Lee Min-ként törleszt. És hogyan máshogyan törleszthetne, mint, hogy kézre keríti az igazi kegyetlen gyilkost, aki tönkre tette az életét, a jövőjét és ugyan úgy folytatja másokkal is. Talán ha a világ, egy ilyen szenny foltja eltűnne akkor az ő bűne is megbocsájtható lesz.