16. The End.

16.FEJEZET

EPILÓGUS

Kedvetlenül lapoztam a vaskos könyvben még egyet előre. Annyi mindent kellett megjegyeznem, hogy a fejem is megfájdult már egy ideje. Elterültem az ágyon, hogy tartsak egy kis szünetet, amikor Min a lábamra csapott az egyik kezében tartott dossziéval.

- Csak 5 perc pihenőt adj, mindjárt kifolyik a szemem. – panaszkodtam és látványosan dörzsölgetni kezdtem a szemhéjamat. Hamarosan éjfélt üt az óra, én pedig még mindig a jogi könyvem felé görnyedve tanultam a holnapi államvizsgámra. Ez az utolsó akadály, ezután hivatalosan is ügyvéddé válok.

- Még nézd fél órát, aztán alszunk rendben? – próbált velem alkudozni. Hatalmas sóhaj keretében beadtam a derekam.

- Nem ülnél le mellém addig? – néztem rá nagy szemekkel. Megpaskoltam magam mellett a paplant, ezzel akartam tudtára adni, hogy üljön le. Helyet is foglalt mellettem, így a lábára hajthattam a fejem. Magamhoz vettem a tankönyvemet és olvastam. Min szintén olvasott, biztosan a legújabb ügyéhez tartozó aktát.

Nem is emlékszem mikor aludtam el, már csak az ébresztőóra hangjára keltem fel. Ideges voltam a közelgő vizsgámat illetően ezért nagyon hamar kipattantam az ágyból. Min sokkal kevésbé volt izgatott. Elvitt a tanszékhez, majd el is hozott miután letettem a vizsgámat sikeresen. Annyi éven át álmodoztam erről a pillanatról, ezért esett nehezemre elhinni, hogy végre elérkezett. Min a kocsijának támaszkodva várt rám, én pedig nagy vehemensséggel öleltem meg az egy fejjel magasabb barátomat. El sem kellett mesélnem, hogyan ment a vizsga, ez már magában mindent elárult. Szorosan a karjaiba zárt és adott egy puszit a fejem tetejére.

- El szeretnél menni, meglátogatni az apád? – szólalt meg Min, amikor beültünk a kocsiba. Némán bólintottam. El akarom mondani neki, milyen életem van. Hogy jól élek és egészséges vagyok.

Most járok itt az óta először, mióta elmondta, hogy többet ne jöjjek ide. Én még is itt vagyok és várom, hogy a 435b sorszámú férfit elém vezessék, aki az apám.

- Jól meg vagy? Nincs szükséged semmire? – tettem fel a kérdéseket, de az apám csak megrázta a fejét. Mivel nem vártam, hogy megszólaljon én kezdtem el neki mesélni.

- Ma letettem az utolsó vizsgámat is. Hivatalosan is ügyvéd lettem. Anya egy hónapja átesett a szemműtéten egy Ausztráliai kórházban, mivel nekem nem volt pénzem Min fizette ki. Azt mondják szépen javul. Mint látod befestettem a hajamat, gondoltam kipróbálok valami újat. Nem tudom, hogy tetszik-e. – zavartan csavargattam az egyik tincsemet. Nem tudom, mit mondhatnék még.

- Nem a te színed, de inkább most próbáld ki, mint 70 évesen. – szólalt meg apa. Megfogtam az asztalon összekulcsolt kezeit és rámosolyogtam.

- Hiányoztál.

------------------------------------------------

Sziasztok, kedves olvasóim! Köszönöm azoknak, akik végig követték a történetet és valamilyen formában nyomot hagytak a blogon. Az utolsó pár résznél nem nagyon tartottam magam a határidőhöz, amit sajnálok, de végül is befejeztem. Remélem tetszett nektek ez a kis fikció és ezáltal, akár kedvet kaptatok a dráma megnézéséhez, én nagyon tudom ajánlani.

Meg szeretnélek kérni titeket, hogy hagyjatok egy kommentet az utolsó bejegyzés alatt, nagyon sokat számítana nekem. Köszönöm, hogy velem tartottatok!