14. I’m gonna erase all of you, whatever it takes.

14.FEJEZET

A lábaim remegni kezdtek, és ha Lee Hyun nem kap utánam valószínűleg elestem volna. A könnyeim eláztatták az arcomat és Hyun zakóját is, aki magához szorított, hogy megnyugtasson. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy nem baleset volt. Valaki szándékosan vette el az anyám szeme világát. De miért? Mi jó származhat bárkinek is belőle? El sem tudom képzelni milyen fájdalmon ment át. Valaki szándékosan ártott neki és én ki fogom deríteni, hogy ki volt az és meg fog fizetni érte.

- Van valami sejtésed ki akarhatta szándékosan megvakítani? – kérdeztem fojtott hangon.

- Az ügy első számú gyanúsítottja az apád volt.

Ez nekem túl sok egyszerre. Az anyámat szándékosan vakították meg, az első gyanúsított pedig a tulajdon apám? Az nem lehet, ő nem lenne képes ilyesmire. Nem tehette.

- Tudom, hogy min gondolkodsz, de még semmi sem biztos. Ne vonj le következtetéseket, amíg meg nem ismered az igazságot. – ragadta meg tenyerével mind két vállam és próbált lelket önteni belém. Még is milyen család az ilyen? Hogyan alakultak így a dolgok? Hol rontottuk el?

- Szedd össze magad. – rázott meg egy kicsit Hyun, észhez akart téríteni, de nehezen ért el hozzám a hangja. Csak egy biztos út van, kérdőre kell vonnom az apámat. Mindig azt hajtogatom, hogy szembe kell néznem a dolgokkal még is egy gyáva kukac vagyok. Minden alkalommal homokba dugom a fejemet. Nem hittem volna, hogy hiányozni fog az a rózsaszín köd, ami behatárolta a látóteremet a gyerekkoromban majd a gimis éveimben. Hogy a legnagyobb problémám a magántanárom unalmas süketelése legyen.

- Kerekedj felül hallod? A családod nem határozza meg ki vagy. Neked kell eldöntened, melyik utat választod.

- És ha nem tudom? – kérdeztem kétségbe esve. – Fogalmam sincs merre tartok jelenleg.

- Ez rendben van. – mondta nyugtatólag, kezével a hátamat ütögette és ismét megölelt. Cha Ji An-nak igaza volt, egy szemétláda, aki még sem az. Modortalan, de még sem az.

Végül sikerült megnyugodnom. Hyun biztatóan rám mosolygott és letörölte a maradék könnyemet.

- El akarom kapni apát, hogy kérdőre vonhassam. Tudnál benne segíteni? – néztem rá őszintén. Lee Hyun bólintott és még utoljára megveregette a vállamat. Hirtelen úgy éreztem mintha pár percre kaptam volna egy bátyot.

Miután összeszedtem magam elhagytuk az irodát. Mind a négyen helyet foglaltunk és elkezdtük megvitatni a tervet.

- Azzal kell kezdenünk, hogy felfedjük az apám és Jun Yeong közötti kapcsolatot, az az ember, aki tudja erre a választ pedig Pohyung. – vázoltam a helyzetet.

- Amióta elszökött nem találunk a nyomára. – folytatta Cha Ji An.

- Nem tudnál visszaemlékezni hova vitt téged? – kérdezte Hyun.

- Régi ház volt az erdőben ahol megtaláltatok ahhoz a házhoz közel volt alig 15 percre gyalog. Egy ősrégi és dohos ház tele pókokkal. – a gyomrom is felfordult, ahogy visszaemlékeztem.

- Kezdetben nézzünk ott körül, hiszen ott láttad utoljára.

Bólintottam, de nem igazán éreztem késztetést, hogy ismét oda menjek, nem éppen kellemes emlékeket hozz fel az a hely bennem. Azt hittem, hogy ott fogok meghalni. Magam elé révedtem, próbáltam elterelni a gondolataimat a felesleges dolgokról. Annyi minden van az eszemben, hogy úgy érzem, mindjárt felrobban. Még soha életemben nem éltem át ilyen stressz helyzetet.

- Miről beszélgettetek a kocsiban. Azt mondtad, hogy út közben ébredtél fel. Mit mondott neked? – Hyun erősen próbálkozott, hogy profilt alkosson ezért hasznos akartam lenni, próbáltam összeszedni a gondolataimat.

- Azt mondta, hogy felesleges szökéssel próbálkoznom, mert később elenged.

- És te mit válaszoltál?

- Nem hittem neki. Minek vesződött volna az elrablásommal, ha nem megölni akar? Erre gondoltam.

- És aztán?

- Megkérdeztem mit értett a kihallgatáson az alatt, hogy figyelt engem. Azt válaszolta, hogy csak akkor kapott parancsot, amikor kapcsolatba kerültem Min-nel és a főnöke megkérte, hogy tartsa rajtam a szemét.

- Volt még valami?

- Nem hiszem, nem nagyon emlékszem, mert elég kába voltam a szer utóhatása miatt. Nem is nagyon gondolkodtam, mert féltem.

- Emiatt nem kell szégyenkezned, jól csináltad. – vígasztalt kedvesen Ji An és nyugtatólag végigsimított a combomon.

- Szerintem nem kapta parancsba, hogy bántson. Miután felébredtem mondott valami olyasmit, hogy ha nyugton maradok, mind ez nem történt volna meg. Azért sérültem meg, mert el akartam szökni.

- Erős gyanúm van, hogy az, aki felbérelte Pohyung-ot az apád volt, de őt pedig valaki más mozgatta feltehetően Jun Yeong.

- A gyilkosság! – kiáltottam fel hirtelen, ezzel mindenkit megijesztve magam körül. – Történt gyilkosság az elrablásom napján? Az ok, amiért el kellett távolítani engem, hogy ti rám figyeljetek. Ha megtudjuk mi történt és ki volt a gyilkos, akkor még lehet, hogy el is kaphatjuk őket.

- Én Min-nel elmegyek a házhoz, Ji An és te pedig keressétek meg az akták között történt-e gyilkosság aznap.

{

- Te találtál valamit? – néztem oldalra, Cha Ji An a számítógépéhez görnyedve olvasgatta az aznapi aktákat, majd nemlegesen megrázta a fejét.

- Lehet, hogy nem is gyilkosság után kellene kutatnunk. – gondolkodtam el. – Nincs gyilkosság, ha nincs holtest nem igaz?

- Nem rossz ötlet, keressünk rá az aznap eltűnt személyekre egy hetes periódusban. – motyogta a lány. Közelebb húztam a székemet és Ji An-nal együtt böngésztük a sorokat. Nagyon sok eltűnt személy volt bejelentve, azt sem tudtuk mit keressünk.

- Vegyük ki az átlagembereket és keressünk politikusokat vagy gazdagokat. – ez a kritérium nagyban szűkítette az emberek számát. Alig jelent meg öt ember a kijelzőn, abból pedig kettőt kizárhattunk mivel a bejelentés törölve lett a megkerülést követően.

Ji An kinyomtatta a három ember fontos adatait, amit aztán ráragasztottunk a táblára.

- Rá emlékszem. – mutattam az egyik képre. – Nagy port kavart a hírekben, be akarta záratni az összes árvaházat. De amikor az ügyet megbeszélték volna hivatalosan, a férfi nem jelent meg, ezért törölték a kérelmet.

- Bingo. Azt hiszem, tudom, mi folyik itt. – csapott az asztalra a rendőrnő, amitől a frászt hozta rám. A további két kép lekerült a tábláról és immár csak a politikus maradt fent. Szóval ő az, akit keresünk.

- Jun Yeong egy zavarodott elme, aki azt hiszi, hogy jót tesz. Korábban felnyalábolta az árvákat és felnevelte őket, a célja pedig az, hogy valaki megértse.

- Miért szövetkezhetett az apámmal? – gondolkodtam hangosan. Akármennyit gondolkodom rajta nem értem. Az utóbbi időben kezd olyan érzésem lenni, hogy Jun Yeong mindenhol ott van.

- Nehéz lesz elkapni, hiszen nincs holtestünk.

- Szerinted Pohyung volt a tettes? – kérdeztem.

- Nagy a valószínűsége, hogy őt bérelték fel a feladatra, de az is lehet, hogy valaki mást.

Az eszmecserét Min és Hyun megérkezése zavarta meg, és nem voltak egyedül. Pohyung bilincsbe verve lépdelt előttük arcán undorító mosollyal. Két másik rendőr elvitte őt a kihallgatóba.

- Még is hol találtatok rá? – kérdezte izgatottan Ji An.

- Csak, mint az első alkalommal, üzennivalója van, ezért került elő. – magyarázta Hyun és ő csöppet sem tűnt izgatottnak.

- Had találjam, ki kivel akar beszélni. – forgattam meg a szemeimet. Még mindig azt hiszik, hogy náluk a fölény, biztosan ezért küldték őt egyenesen a karmaink közé, de arra nem gondoltak, hogy most mi fogunk üzenni valamit.

- Minden rendben lesz? Ne menjek veled? – fogta meg a kezem Min és mintha aggódás csillant volna meg a szemeiben.

- Menni fog. – bólogattam, még utoljára megszorítottam a fiú kezét, hogy bátorságot nyerjek csak aztán léptem be a kihallgatóba egyedül. Szemtől szemben az elrablómmal.

- Hát végül ismét találkoztunk. – szólalt meg a gyilkos mézes mázos hangon, ebben a percben ki akartam rohanni a meghallgatóból, de megembereltem magam és leültem az undorító férfival szemben.

- Hagyja a körítést és térjen a lényegre. – próbáltam magabiztosnak tűnni, nagyon örültem, hogy nem remegett meg a hangom és határozottnak tűnt.

- Nem véletlenül apja lánya. – nevetett fel.

- Ne húzza az időt és beszéljen. Miért szövetkezik az apám egy olyan emberrel, mint Jun Yeong? – a szívem a torkomban dobogott, ahogy feltettem a kérdést.

- Miből gondolod, hogy ő szövetkezett az apáddal?

- Azt mondja akkor, hogy az apám kereste meg őt? De miért? – folytattam a kérdések feltevését.

- Amiért az emberek felkeresnek egy magasabb rangú embert. Hatalmat akart. Befolyásosságot, ami másnak már megvolt. Mindenki vágyik az ilyesmire. – hangja gusztustalanul rideg volt, amitől a hideg futkosott a hátamon.

- Miért jött ide? Nem fél attól, hogy amit mond, majd felhasználom ellenük? – valami nagyon gyanús volt. Egyszerűen nem fér a fejembe, miért akarná feladni mind két főnökét.

- Elvesztettem a családom, mert kiderült, hogy gyilkos vagyok. Nincs semmim, amit elvehetnek tőlem.

- Mi történt a családjával? – alig egy pillanatra, de együtt éreztem a férfivel, aki elvesztette a családját.

- Már csak 5 kérdése maradt. Jól válogassa meg azokat. – a férfi semmilyen fájdalmat nem mutatott, komoran ült és várta mit teszek. Már csak 5 kérdésem maradt? Mi legyen az?

- Ölt már embert Jun Yeong vagy Kang elnök parancsára?

- Igen.

- Ki volt az az ember, akit megölt?

- Az egyik képviselő, Shin Tae Ho elnök.

- Kang elnök Jun Yeong-nak dolgozik?

- Igen.

- Összesen hány embert ölt meg a megbízásukra?

- Hetet.

- Kang elnök utasította arra, hogy megöljön valakit vagy Jun Yeong-tól kapta a parancsokat?

- Kang elnök utasítása csak az elrablásodról szólt. Az antropológustól kaptam a parancsokat.

- Köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre. – ezzel az utolsó mondattal búcsúztam és felálltam a helyemről majd kisétáltam az ajtón.

- Mi lesz most vele? – kérdeztem, ahogy a három fő körém gyűlt.

- Mivel önszántából vallott ezért vádalkut ajánlunk neki. Kiadtuk az elfogató parancsot Kang elnök ellen, hamarosan be fogják hozni. – tájékoztatott Lee Hyun.

Kimentem a tetőre, hogy szívjak egy kis friss levegőt, Min csendben követett és megállt mellettem. Nem szólt hozzám csak élveztük a csendet.

- Az anyám kórházban, az apám börtönben lesz. Hihetetlen milyen családom van. – mondtam szarkasztikusan. Eleget sírtam, így nem tört fel belőlem a zokogás, már volt elég időm végiggondolni a dolgokat. – Csak te maradtál nekem. – pillantottam fel Min-re, aki épp engem nézett. Két kezembe fogtam az arcát és rövid csókot leheltem az ajkára. Min átkarolta a derekam és így maradtunk pár néma percig. Hallgattuk a másik szívverését és egyenletes légzését egymásnak döntve a homlokunkat.

A pillanatnak viszont hamar vége szakadt, amikor meghallottuk Lee Hyun hangját: - Megérkezett.

A sötétített üveg mögött vártam, hogy elkezdődjön az apám kihallgatása. Egyenes háttal és közönyösséggel ült a széken mellette pedig a higgadt ügyvéde foglalt helyet, meg kell hagyni igen gyorsan ideért az is. Lee Hyun és Cha Ji An léptek be a kihallgatóba és leültek az apámmal szemben. Semmit sem változott, ugyan úgy fitogtatta küllemével a fölényét és ravasz mosoly bújt meg a szája szélén. Úgy gondolja, hogy őt nem lehet elkapni. Ez az a nap, amikor rájön, hogy tévedett.

- Köszönjük, hogy ilyen hamar befáradt. – kezdte Ji An diplomatikus hangsúllyal. Az apám pedig csak lenéző pillantásokkal jutalmazta a rendőrt és a tanácsadót.

- Nem volt más választásom, ha két rendőr áll az ajtóban.

- Nem is véletlenül hoztuk be. Van egy vallomásunk, ami azt tanúsítja, hogy ön kapcsolatban áll egy sorozatgyilkossal és bűnrészesként is felelősségre vonjuk.

- Beszélnem kell az ügyfelemmel, kérem, hagyjanak magunkra. – szólalt meg az ügyvéd. Érezheti, hogy egy vallomással nehéz mit kezdeni, ez egy bizonyíték, ami egyenesen megásta az apám sírját. És ezt a bizonyítékot és vettem fel.

Hosszú órákig tartott a kihallgatás, az apám erős jelleme nehezen tört meg. Az ügyvéd kiharcolta, hogy vádalkut kössenek annak a fejében, ha az apám feladja a főnökét, ám ő nem tette meg. Jobban fél tőle, mint a rendőrségtől. Ennek a gondolata is halálra rémített.

Sziasztok! J Ha tetszett a rész kérlek, hagyj egy pipát a bejegyzés alatt. Csak annyi a dolgod, hogy az ’elolvastad?’ kérdés után található igen melletti kis négyzetre kattintva hagysz nekem egy pipát. Nagyon szépen köszönöm!